Széki gróf Teleki Andor naplója:

1914. 08. 26., szerda: „A nagy világesemények folytán ismét kezembe ragadom a tollat, hogy megírjam mi minden történt amióta Velencéből eljöttünk. Éppen egy hónapra a merénylet után kiütött a Szerb háború. Németország minden erőlködése dacára nem tudta az Oroszt semlegességre bírni és így közöttük kiütött a háború. Később a Német az Angolt kérte fel a Franciákkal és a Belgákkal együtt, hogy tartsák meg semlegességüket. A perfidus, álnok Anglia nemhogy semlegességét megtartotta volna, hanem még a franciákat is bujtogatta, hogy ne tartsák meg semlegességüket Németországgal szemben. Így aztán Anglia és Franciaország hadüzenete után kiütött a világháború. A szerbeknek tulajdonképpen azért izentük meg a háborút, mivel a demarchot nem fogadták el, ami abból állott, hogy a gyilkosokat büntessék meg, akik a trónörökös pár meggyilkoltatását szervezték. Jelenben nagyban folyik a háború, derék katonáink vitézül harcolnak a szerbek ellen.”

Ludvig Daniella összeállítása páratlan és egyedi a maga nemében, hiszen nemcsak a napló közreadása a jelen kötetterv, hanem a Telekiek története is. A gazdag képanyag mintegy kétszáz fotó feldolgozását jelenti, sok száz jegyzet és magyarázat kíséri a naplóközlést. A kötet színes és gazdag anyaga közelhozza az olvasónak a Monarchia Erdélyét, Kolozsvárt, Paszmost és a Teleki család mindennapjait. A korai tizenéves kamasz világlátása, véleményei persze felnőtt, családi és iskolai környezetének a nézeteit tükrözik, s ezek a vélemények, melyekből szinte külön-külön azonosíthatóan kihallani a korabeli hadijelentések és más sajtótermékek hanghordozását és mondanivalóját, itt-ott helyet kapnak a bejegyzésekben is. Csak sajnálnunk lehet, hogy hamar megszakadnak e feljegyzések, s nem követhetjük tovább 1916 után az első világháborús Kolozsváron fiatalemberré érő Teleki-ikrek életének a mindennapjait.

Széki gróf Teleki Pál kötete:

Széki gróf Teleki Pál 1939. február 16-án másodszor lett Magyarország miniszterelnöke. A tragikus véget ismerjük... de hogyan gondolkodott feladatáról, az ország lehetőségeiről, a nemzetközi és elsősorban európai politikáról a tudós-politikus? Az mind kiderül e rendkívüli kötetből, mely Teleki 1939-ben elmondott kilenc beszédét tartalmazza. Okos, alapos beszédek ezek, rendkívüli éleslátásról és tudásról árulkodnak, egyszerre kis magyar történelmi-történeti összefoglalók és remek külpolitikai elemzések, miközben a magyar lelkiség, a nemzethez tartozás és a hagyományaink tisztelete a fő vezérelv valamennyi témánál, legyen az a Szent István-i állameszme vagy a Kárpát-medence nemzetiségi kérdésköre. S bár a gondolatokat emberöltővel ezelőtt fogalmazta meg Teleki, számos megállapítása, geopolitikai éleslátása ma is érvényes, noha a második világháború óta igencsak megváltoztak az európai erőegyensúlyok. De ne feledjük, Teleki földrajztudós volt, aki tökéletesen értette a kontinens múltját.

"Az a pillanat, amely már több kormányválság alkalmával kísértett, bekövetkezett: át kellett vennem a kormány vezetését. Az az érzésem, hogy a nemzet részéről egy bizonyos bizalom kísér, ami nélkül nem is mertem volna ideállani. De nem álláshoz való ragaszkodásnak a vágya az, ha én mindjárt az elején azt kérem a nemzettől, hogy ne legyen ez a bizalom ingatag, ne legyen a napi eseményektől, a mindnyájunkra súlyosbodó nehézségek kisebb vagy erősebb nyomásától befolyásolt. A nemzet legyen meggyőződve: ha magyar ember mer erre a helyre állni, át kell éreznie mindazt, amit a nemzet érez, szenved és akar, és úgy kell végeznie kötelességét, mint a nemzet bármely más fia, akit ideállítanak. Egyáltalán kívánatos volna, ha mindnyájunk közös munkájában, közös életünkben, ami nem egyéb magánál az élő nemzetnél, a nemzet minden tagja egynek érezné magát a többivel. Én magam így érzem. Tizennyolc év után állok ismét erre a helyre. Akkor romok felett állottam egy rendes kormányzat előkészítőjeként: romok eltakarítására vállalkoztam. Ma tizenkilenc esztendős tapasztalat áll a nemzet mögött, de magam mögött is. Tapasztalat önmagunkról, tapasztalat szomszédainkról, Európáról s a világról, lelkiekről és anyagiakról abban a világban és abban a korban, amely a világháború óta van kialakulóban. Akkor utat kellett vágnom, most úgy érzem, utat kell mutatnom, és különösen az az érzés tölt el, hogy a lelkeket kell új útra vezetnem."