A könyvek ismertetője:
 
Oroszlánok a Kárpátokban:
Könyvem tizenöt éves kutatómunka eredménye. A munka célja az volt, hogy az 1914–1915 fordulóján zajló nagy Kárpáti csatát minél részletesebben bemutassam, vagyis a magyar határok mentén, az észak-keleti Beszkidekben zajló harcot, amely egyrészt Przemysl felmentéséért, másrészt az orosz tömegek beözönlése ellen folyt. Óriási küzdelemről volt szó, ha ehhez a poroszországi eseményeket is hozzávesszük, akkor magasan felülmúlta a nyugati front veszteségeit. A kárpát-védelem gerincét a magyar honvéd gyalogezredek jelentették, ezért könyvemben rájuk koncentráltam, de a magasabb hadvezetés szerepét, a németekkel folyatott vitákat is sorba vettem. Kiemelten foglalkoztam Szurmay Sándor tábornok szerepével, akit a kárpáti győzelem kulcsfigurájának tartok. A limanovai csatával kapcsolatos, eddig nem publikált részleteket is igyekeztem bemutatni. Szakmai lektornak Stencinger Norbertet, a nagyhaboru.blog alapítóját és szerzőjét sikerült megnyernem. Egy tudományosan megalapozott, de mindenképpen olvasmányos könyvet igyekeztem készíteni, nem csak egy tanulmánykötetet. Részlet a Bevezetőből: Az osztrák-magyar vezérkari főnök, Conrad von Hötzendorf 1914 nyarán szűk baráti körben megjegyezte, hogy a háborút 1908–1909-bem nyílt kártyákkal is meg lehetett volna kísérelni, majd 1912–1913-ban is voltak sanszai a játéknak, mostanra viszont ez egy va banque játékká vált. Va banque, vagyis minden összeget egyetlen számra feltenni, ami óriási kockázattal jár, hiszen minden pénzünket elveszíthetjük. Conrad vezérkari főnök tömör helyzetértékelése rendkívül pontos volt, hiszen nála jobban kevesen ismerték az Osztrák–Magyar Monarchia hadügyi helyzetét és az ellenfeleket. A Monarchia a lehető legrosszabb feltételek mellett kezdte meg a világháborút, amely számára azonnal kétfrontossá vált, mert a Szerbia ellen megindított büntetőexpedíciót nem állították le, amikor kiderült, hogy az oroszok is megindultak. Elsősorban pénzügyi nehézségek okozták, hogy nem történt meg a magyar honvédség teljes felszerelése és átképzése modern hadászati taktikára, mert a felelőtlenül ostoba, tizenhat éven át (1896–1912 között) tartó ellenzéki obstrukció szabályosan elszabotálta a magyar haderőreformot, amelynek a hiányosságait aztán a frontkatonáknak kellett megszenvedniük. A Véderőtörvény megszavazására akkor került sor, miután Tisza István letörte az obstrukciót és annak vitája is majd egy évig, 1912 júniusáig elhúzódott. Az ilyen jellegű hadseregfejlesztést a román, szerb parlament percek alatt elfogadta. Egy tökéletesen felszerelt honvédség ismeretében talán az antant nem a háborút választja, bár túlerejük ismeretében ez sem kizárt. A kötetet százoldalas képmelléklet egészíti ki.
 
 
 
A magyar katona a Kárpátokban:
Szurmay Sándor magyar királyi honvédtiszt, gyalogsági tábornok, 1917-18-ban honvédelmi miniszter, 1941-től vezérezredes első világháborús visszaemlékezéseit korábban kötetben ki nem adott írások, beszédek és interjúk egészítik ki.

A szerző szavaival: a harctéren 1914. november 24-től 1917. március elejéig, mint hadseregcsoport- és hadtestparancsnok működtem, itthon azután a háború végéig pedig, mint honvédelmi miniszter. Munkám anyagát nem időszerinti sorrendben, hanem inkább az élmények anyaga szerint mozaikszerűen csoportosítottam. A képek részleteit azonban az eszmei háttér mégis egységbe fogja össze. Akik nem voltak a harctéren és nem látták közvetlenül a háborút, azok előtt e munka olvasása során a megszokott emberi élettől teljesen elütő új világ nyílik meg. Azok, akik harctéren nem voltak, most pedig a fórumon vannak és szavuk az ország sorsára több-kevesebb súllyal esik latba, hasznosat is olvashatnak benne. Legfőképpen azonban a fiatal nemzedék tagjai forgathatják haszonnal, akik a jövőben a haza védelmére lesznek hivatva, hogy elődeikhez híven, a jövőben ők is dicsőséggel állhassák meg helyüket. Hadd tudják meg, milyen az élet a harcok színterén, mily feladatok megoldása vár rájuk és mily megrázkódtatások fűződnek a háborúhoz. Legyünk ugyanis tisztában azzal, hogy nem békeszeretetünk dönti majd el azt, hogy viseljünk e háborút vagy nem. Mutatja ezt minden világháború, melyben békeszerető államok teljesen akaratuk ellenére sodródnak a háborúba. El kell készülnünk arra, hogy ez megtörténhetik velünk is, még sokkal nehezebb és öldöklőbb viszonyok között, mint a világháborúban, a ránk zúdítható végzet csapásával szemben tehát felkészülten kell állanunk mindenkor a múltak tanulsága alapján.
1919. február 23-án Károlyi Mihály miniszterelnök utasítására a belügyminiszter elrendelte a tábornok letartóztatását, mert a polgári forradalom vívmányaira veszélyes egyénnek tekintette. Háborús bűnösség címén másnap letartóztatták, őrizetbe vették, 26-án Szentgotthárdra internálták. A köztársasági kormány hasonlóan járt el August von Mackensen német tábornaggyal szemben is, akinek a Balkánról Magyarországon át visszavonuló hadserege a magyar kormány támasza lehetett volna a Tiszántúlra bevonuló román csapatok ellen. 1920 februárjától Szurmay összekötő tisztként működött a Magyarországot megszálló francia hadsereg katonai bizottságánál. 1921-ben visszavonult az aktív szolgálattól. Az elsők között vették fel a Vitézi rend tagjainak sorába. Budapesten élt, több könyvet írt, a fontos hadászati és hadtörténeti munkák mellett kedvtelésből vadászati értekezéseket is kiadott. 1941-ben magyar királyi vezérezredessé léptették elő. Vitéz uzsoki báró Szurmay Sándor vezérezredes 1945. február 26-án hunyt el Budapesten, nyolcvanöt éves korában. A Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra.