A világhírű könyv, mely először spanyolul látott napvilágot Dél-Amerikában, Magyarországon pedig szinte az ismeretlenség homályába veszett az egyetlen ismert magyar kiadás. Buenos Aires, 1963. december 1.: Régóta élt bennem a nyugtalan kíváncsiság megismerni az igazságot a szabadkőművesekről, akiket a Jézus Társasága legnagyobb, százados ellenségének tartott. Miután vissza lettem helyezve a laikus állapotba, eltitkolva való kilétemet, beléptem a szabadkőművesek közé, és a legtisztább szándékkal elhatároztam, hogy személyesen győződöm meg a sok vád igazságáról vagy hamisságáról. Feljutottam a legmagasabb fokokig, és ma birtokában vagyok egy olyan tökéletes ismeretnek mind a két intézményre vonatkozóan, amelyet nem mások elbeszéléséből, hanem hosszú évtizedek személyes tapasztalatából gyűjtöttem fel, így befejezve kettős küldetésemet, amelyet én valóságosan ennek fogtam fel, most a nagyközönség elé állok, és bemutatom e két rendet, a két legnagyobb ellenséget a maguk teljes őszinteségében, összes titkaikkal együtt.
A könyv sajátos ötvözete az önéletrajznak, a naplónak, a dokumentumgyűjteménynek, a politikai esszének és vitairatnak. Írója különös, nyughatatlan, mindenütt meghasonlott, örök útkereső volt. Még haló poraiban sem maradt nyugton. Az „útkereső” közben rátalált a szabadművességre, fölfedezte benne a közösséget, amely sokban emlékeztette őt az elhagyott rendre. Nagy Töhötöm könyve nem elsősorban azért időszerű, amiért írta, hanem mert érdekes és bensőséges képet rajzol az olvasók többsége előtt ismeretlen, titokzatos intézményről, a két rendről.