A világhírű felfedezés és az eredeti, százéves fotók!
Megjelenés: 2023. február.
1922. november 24-én fedezték fel Howard Carter brit régész munkásai a Tut-ankh-Amen egyiptomi fáraó (ur. kb. Kr. e. 1335–1325) sírkamrájához vezető lépcsősort. A fiatalon – legfeljebb 19 évesen – elhunyt uralkodó, akinek regnálása nem tartozott éppen az ókori birodalom legjelentősebb korszakai közé, a felfedezés következtében hamarosan világhírű lett, sírja ugyanis 3000 év után szinte teljes épségben várta a modern kor látogatóit. Howard Carter, aki 1907 óta állt a dúsgazdag angol arisztokrata, Lord Carnarvon alkalmazásában, és korábban a 18. dinasztia szinte összes fáraójának – például Hatsepszutnak, IV. Thotmesznek és I. Amenhotepnek – a sírját feltárta, végül 8 teljes éven át fáradozott azon, hogy megtalálja és világhírűvé tegye a korszak egyik legjelentéktelenebb uralkodóját. A fáraó végső nyughelyének felfedezését egyébként egy Theodore Davis nevű régész már 1907-ban magáénak vallotta – kegytárgyakat talált ugyanis Tut-ankh-Amen nevével –, Carter azonban nem fogadta el ezt az eredményt, és 1914 során – VI. Ramszesz sírjának közelében – újabb ásatást kezdett. Mivel a kutató 1921-ig nem mutatott fel eredményt, Lord Carnarvon türelme érthető módon egyre inkább fogyott, a tudós azonban az utolsó pillanatban, 1922. november 4-én végül mégis ígéretes felfedezést tett, ami később világszenzációvá vált. Ezen a napon Carter egyik munkása egy lépcsőfokot talált az ásatásnál fekvő hegyoldalnál, melyet megtisztítva hamarosan egy lépcsősor, majd egy Tut-ankh-Amen pecsétjével díszített, befalazott ajtó tárult a kutatók szeme elé. A régész két nappal később értesítette Carnarvont a felfedezésről, a lord jelenlétében pedig – november 25-én – lebontotta az ajtót, és bejutott a sírkamra folyosójára; újabb négy nap telt el, mire Carterék a kamra előterének ajtaját is eltüntették, ekkor pedig már arról is meggyőződhettek, hogy Tut-ankh-Amen végső nyughelye szinte teljesen érintetlen. Az összesen négy szobából álló síremlék felbecsülhetetlen értékű kincset rejtett magában, aminek már a számbavétele is emberpróbáló feladatnak bizonyult: a leghíresebb leleten, a múmia világhírűvé vált arany halotti maszkján kívül egy – hasonlóan ismert – pompás aranyozott trónszék, valamint egy színaranyból készült koporsó is várta Carteréket, nem beszélve a rengeteg sírtartozékról, a fáraó szerveit őrző kanópuszládáról, a halott gyolcsaiba csavart amulettekről – az úgynevezett usébtikről –, az elefántcsontból, alabástromból és ébenfából készült kegytárgyak tömkelegéről, illetve a túlvilági utazásra készülő uralkodó egyéb használati tárgyairól. Annak ellenére, hogy Tut-ankh-Amen az egyiptomi történelem egy viszonylag zűrzavaros korának jelentéktelen fáraója volt, végső nyughelyén olyan kincsek rejtőztek, melyek Carter felfedezését világszenzációvá tették. Az arany és a drágakövek csillogása mellett ugyan hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla, mégis tény, hogy a sírkamra a tudományt is felbecsülhetetlen értékű kincsekkel gazdagította, ugyanis az épségben maradt helyiség rengeteg információt szolgáltatott az egyiptomi temetkezési szokásokról és a korszak eseményeiről. Ezen ismereteket egyébként a modern orvostudomány évtizedekkel később jelentősen kibővítette.