Megjelenik 2023. október 3.
 
224 eredeti fotóval jelenik meg gróf Apponyi Henrik elképesztő kalandjainak története. 
Gróf Apponyi Henrik  vadászutazó és vadászíró 1885. január 1-jén született Bécsben. Főúri családban született, rokona a századelő nagy politikusának, gróf Apponyi Albertnak. A Felvidéken, a mai Szlovákia területén található apponyi családi rezidencia utolsó főurának az apja Apponyi Lajos udvarnagy, míg anyja gróf Scherr-Thoss Margit volt. Már gyermekkorában vonzódott a vadászatért, és tízévesen már részt is vett a család nagyapponyi birtokán folytatott vadászatokon. Céllövő tudását már fiatalon versenyeken is bizonyította.
Alsóbb iskolái elvégzése után Tanulmányait Oxfordban végezte, a diákévek során számos baráti kapcsolatot alakított ki brit évfolyamtársaival, amely barátságok aztán később nagyban segítették indiai expedíciójának megvalósulását. Oxford után 1907-ben előbb a Kereskedelmi Minisztérium segédfogalmazója, majd a Külügyminisztérium fogalmazója lett. Budapesten 1909-ben tett diplomáciai vizsgát; ezt követően 1909–1912 között a berlini nagykövetségen attaséként, majd 1912-től 1913-ig a konstantinápolyi követség munkatársaként dolgozott. Az I. világháborúban népfelkelő hadnagyként vett részt. A birtokainak jövedelméből élő főúr ezt követően több vadászexpedíciót is vezetett 1924-ben Szudánba, 1930–1932-ben Indiába, míg 1933-ban Amerikába. Ezt követően családja ősi birtokán gazdálkodott. Vagyonának döntő részét elvadászta. Költséges, ámbár eredményes vadászexpedíciókat szervezett és vezetett a kis-ázsiai Toros-hegység lábához, Kelet-Afrikába, valamint a leghíresebb, egyben legeredményesebb vadászútját Indiába és a Himalájára. Erre az útjára 1930-ban került sor. Több hónapig tartott, és ez idő alatt huszonöt nagyvadat – köztük olyan ritkaságokat, mint tigrist, párducokat, négyszarvú antilopot, ritka vadjuh- és kecskeféléket, köztük első magyar vadászként markhort, más néven pödröttszarvú kecskét (Capra falconeri) lőtt. Apróvadból hatvankét faj egyedeit ejtette el. Idővel aztán az eladósodott Apponyi Henrik a kastélyt elzálogosította, s ezzel nem csak saját fényűző élete ért véget, hanem egy lenyűgöző és talán irigylésre méltóan pazar korszak is...
A Himalája hegységben olykor hihetetlen távolságokra kellett lőnie. Volt olyan kőszálikecske-bakja, amelyet takarás híján kénytelen volt négyszáz lépésről (!) lőni. Itt érte el élete leghosszabb távlövési eredményét is: egy vadjuhot lőtt – pontosan lelépve – hatszázhatvan lépésről. Ennek az expedíciójának szenzációs eredménye – ez idáig idehaza senki sem méltányolta kellőképpen –, hogy a Himalájában a világon elsőként fotózott nagy magasságban, égbe nyúló szirtek között kőszáli kecskét. A vadról készült fényképei elsőként az Illustrated London Newsban jelentek meg. Tény, hogy Apponyi Henrik munkásságát, érdemeit külföldön – elsősorban Angliában – jobban ismerik, mint idehaza. Pedig a méltatlanul elfeledett magyar vadász kimagasló eredményeket ért el, ráadásul az állatfényképezésnek, természetfotózásnak is egyik úttörője volt.
Erről az útjáról folyamatosan – levelekben – tájékoztatta idős, 82 éves édesanyját. Amikor a hosszú, fárasztó utazás után hazatért, ezekből a levelekből állította össze könyvét, „Úti- és vadásznaplóm Indiából és a Himalájából” címmel. Ez a mű manapság már igazi könyvritkaság, magángyűjtemények, könyvtárak féltve őrzött kincse annak ellenére, hogy tulajdonképpen nem tartozik az „igazi” vadászkönyvek közé – elsősorban tényleírás, egy tárgyilagosan, módszeresen megírt vadászút története. Apponyi könyve igen jelentős, különösen forrásértéke nagy: rengeteg adatot, vadászattörténeti dokumentumot tartalmaz, többek között azt a kasmíri vízivadrekordot, amikor hét puskás egyetlen reggeli húzáson 2200 vadrécét és vadludat ejtett el. A boldog, sikeres vadászok teríték mögött álló képét könyvében közli is. 
Gróf Apponyi Henrik műve  olvasmányos, izgalmas és számtalan olyan kalanddal és utazással teli, amelyről talán sokan álmodoztak életükben; a szerző útja kalandokban és élményekben bővelkedett, melyet Apponyi nagyon jó stílusban vissza is tudott adni.
Az olvasmányélményt tovább fokozza a több mint 200 eredeti a fotó a műben, mely igazi csemege, amely a vadászoknak kötelező, mindenki másnak pedig a lehető legerőteljesebben ajánlott kategóriát képviseli. Több mint puszta vadásznapló – sokkal inkább egy letűnt és csillogó kort bemutató, izgalmas és kalandos vadász- és útinapló.