Ez egy sokadik könyv a költő életéről, de az első olyan, ami a zsenit és környezetét nem piedesztálra emeli, hanem a valóság szövetébe illeszti. A könyv nyomon követi a költő életútját születésétől kezdve egészen rejtélyes eltűnéséig, amely máig izgatja az emberek fantáziáját. Petőfi Sándor lánggal lobogott, mindent és mindenkit megperzselt és elégetett maga körül – önmagát is. Ízig-vérig magyar költő volt, igazi demokrata, valódi tisztánlátó vátesz, aki megreformálta irodalmunkat, és a költői magaslatokat érthetővé tette mindenki számára.
„A két katona egyszerre sújtott le rá, és a kardpengék csengve csaptak össze a feje fölött. Kétszeres halált hal, ha ezek eltalálják, de a két szablya összeakadt, így csak az egyik érte el, amelyik megsiklott a másikon, és a lapjával akkora ütést mért a fejére, hogy eszméletét vesztve zuhant a földre. A másik a dzsidájához kapott, és belevágta az eszméletlen ellenfél mellkasába. Olyan erővel szúrt, hogy lemetszette Sándor egyik ujját, és a sárga táska ott maradt feltűzve a fegyverére, amikor visszahúzta. Ezen mindkét katona nevetett, aztán megnézték a „zsákmányt, személyes holmik mellett papírlapokat találtak, némelyiket a csatatérről készített szénrajzokkal, másokat számukra ismeretlen latin betűkkel teleírva, vagy csak pár mondatnyi firkával. Ez kém, vagy valami hírnök lehetett, nincs egyenruhában!, mondta az egyikük. Biztosan értékesebb, mint amaz, intett vissza a szőke ordonánc felé a fejével. Kár, hogy levágtad! Én ugyan nem!, nevetett rá a másik farkasvigyorral. Leszúrtam!”
Tények és fantázia. Hiteles korrajz és olvasmányos történelmi események. Szerelem, menekülés a megszokásból, bűn és bűnhődés, mennybemenetel és pokolra szállás Nagykőröstől a Segesvár melletti harcmezőig, hatszáz oldalon át a Zsoldos Péter-díjas, Galaktika közönségdíjas írónő új regényében.