Apokaliptika, identitás, történelem és művelődés Közép- és Kelet-Európában
II. 
 
„Őze Sándor professzornak szeretettel, kollégái és tanítványai”
 
Szerkesztette: Bank Barbara, Millei Mónika, Kovács Bálint, Medgyessy S. Norbert.
 
A tanulmánykötet tematikája alapvetően több kutatócsoport munkájának összefoglalása és szintézise. A tanulmányok írói gyakorlatilag azokat a főbb irányokat követték, amelyek Őze Sándor professzor kutatásaiban is meghatározóak voltak.
Tanulmányaiban az egyik fő tematika a 16–17. századi magyarországi katonanépesség vizsgálatára vonatkozott. Ennek főhőse a szolgáló Csányi Ákos várkapitány volt, majd a társadalom-, a had- és az irodalomtörténet együttes módszereivel, elsősorban korabeli prédikációszövegek segítségével rajzolta meg ennek a folytonos veszélynek kitett, egyfolytában szolgáló és fegyverforgató népességnek közösségi identitáselemeit. A végvári katonaság vallásgyakorlata, lelkisége a korabeli apokaliptika vizeit jelölték meg egy olyan következő területnek, melynek teljes korabeli közép- és nyugat-európai, elsősorban német nyelvű párhuzamait, a hazai közgondolkodást befolyásoló, ihlető forrásszövegeit feltárta és elemezte. E téren megvalósult munkássága bizonyítja, hogy a nemzeti identitástudat Magyarország esetében is jóval az ún. felvilágosodás kora előtt kezdődött. Az apokaliptikus időszemléletről számos publikációja jelent meg, Heltai János például így fogalmazott: „könyve történeti és irodalomtörténeti szempontból egyaránt mérföldkő. Az apokaliptikus nézeteket, gondolkodásmódot a hazai szakirodalom az eddigiekben csupán egy-egy szerzőre vagy rövidebb korszakra koncentrálva tarta fel a hazai előzmények, valamint a nemzetközi kontextus ismertetésével, a teljes horizont vizsgálata azonban mindeddig elmaradt.” A Kaukázus mint határvidék ebben a kontextusban jelent meg kutatásaiban, Góg és Magóg, a kaukázusi ércfal, Nagy Sándor kapuja csak néhány azon allegorikus és mitikus elem közül, amelyek kutatásaiban a kora újkor mélységeiig hatolnak le. Rákérdezett, hogy a törökkori magyar nemzettudat, a jelenlegi magyar népesség kollektív amnéziájának, napjainkban immár több millió embert érintő tudatvesztésének és gyökértelenségének mi az oka. Ennek egyik alapvető indokát a magyarországi történetírásban az 1956-os forradalom leverését követő évtized során zajlott Mohács-vitában találta meg. 
A PPKE BTK Történettudományi Intézetében működő Művelődéstörténeti Műhely 2002 és 2010 között szerzetesrendekről szóló, nemzetközi szintű és interdiszciplináris megközelítésű konferenciasorozatot rendezett. A tíz (a legtöbb esetben 2-3 napos) tudományos és interdiszciplináris szemléletű szimpóziumok summáját így fogalmazhatjuk meg: az újkori Magyarország történetében három nagy krízis veszélyeztette a katolikus vallásgyakorlást: a mohamedán török hódítás (XVI–XVII. század), a jozefinizmus (1780-as évek) és a XX. század diktatúrái. A jezsuita, a piarista, a pálos, az obszerváns ferences és a minorita, továbbá 1802-től a bencés, a ciszterci és a premontrei rend tagjai a középfokú és a jezsuiták esetében a felsőfokú oktatás területén is egy közel 1000 intézményből álló iskolahálózatot tartottak fenn, melyben minden korszakban a legmodernebb technikai eszközökkel, gazdag könyvtárak, néhol nyomdák segítségével képezték az ország katolikus értelmiségét. A végvári katonaság szellemi-lelki ellátása, a zarándokhelyek fenntartása, a laikus vallásos társulatok működtetése és a beteggondozás (pl. járványok) során végzett munkájuk mind a magyar, mind a Kárpát- medence más anyanyelvű népcsoportjainak már csak a puszta fennmaradását is garantálta, valamint sok szempontból erősítette. 
A kulturális értékeket (pl. képzőművészeti alkotások, prédikációk, énekek, imádságok, színdarabok) a maga szolgálatába állító vallásgyakorlattal együtt a magyarság és a kisebb népcsoportok identitásának, elsősorban anyanyelvének és saját paraliturgikus szertartásainak megőrzését, szerves fejlődését és egyúttal kulturális beágyazottságát szolgálta a szerzetesrendek áldásos működése. 
A Művelődéstörténeti Műhely Rendtörténeti konferenciák 7 könyvsorozatban 10 tematikus könyv 14 kötetéből olvashatja az utókor e munka maradandó gyümölcseit. Mindezek mellett fontos megemlíteni a történelemelmélet és filozófiája melletti elköteleződését Őze Sándor professzornak. Ezen tájékozódása is szemléleti alapot adott a török háborúkat is megközelítésében.
A jelen kötet 7 fejezetének 28 tanulmánya a fenti irányokhoz kapcsolódóan – vagy tőlük kis mértékben elrugaszkodva – a Kárpát-medence kora újkor és modern kori identitását, a középkori vonatkozásokat, az egyház- és eszmetörténet számos kérdését, a modern kor diktatúráihoz kapcsolódó kutatásokat, művészttörténeti vizsgálódásokat és a Kárpát-medencei etnikumokhoz (így örmények, cipszerek, szászok, csehek) tartozó tanulmányokat tartalmaz. A vizsgálódások földrajzi határa keletről a Kaukázus, amely nemcsak Európa földrajzi határa, de a kora újkorban a világ végének is számított. A nyugati földrajzi határ pedig a Lajta folyó, amely a magyar kultúra nyugati határának számított.
 
SZERZŐK:
 
 
BÁCSKAY ANDRÁS
BÁNYÁSZNÉ DR. KRISTÓF ANDREA
BARÁTH DÓRA
BEDŐK PÉTER
BORVENDÉG ZSUZSANNA
DEMJÉN BALÁZS ÁDÁM
DRUCZA ATTILA
FÁBIÁN BORBÁLA
FEKETE RAJMUND
FENYVES KRISZTIÁN
FRANTIŠEK MIKŠ
GULYÁS KRISTÓF
HARDING NOÉMI
HAVAS GYÖNGYVÉR
HOROGSZEGI TAMÁS
ILLIK PÉTER
KÁLMÁN PÉTER PEREGRIN
KÓKAI SÁNDOR
KÖVECSES LÁSZLÓ
KURUCZ BENJAMIN
MÉSZÁROS ISTVÁN
NAGY MIKLÓS MIHÁLY
NAGY ZOLTÁN
SCHMIDT MÁRIA
SPANNENBERGER NORBERT
TÓTH ENIKŐ
VARGA LUJZA