Várható megjelenés: június 8.
 
228 kép és dokumentum egy kötetben!
 
A hadinaplót elektronikusan rögzítette, a fényképeket, dokumentumokat, tárgyi emlékeket családi gyűjteményéből digitalizálta és az utószót írta: 
dr. Korsós Zoltán 
muzeológus, ny. egyetemi docens
 
A bevezető tanulmányt írta, a hadinaplót sajtó alá rendezte és lábjegyzetekkel ellátta, a fényképeket és dokumentumokat válogatta: 
Babucs Zoltán 
hadtörténész, Magyarságkutató Intézet, Történeti Kutatóközpont Trianon Munkacsoport
 
Előszó:
Prof. Dr. Kovács Árpád egyetemi tanár 
 
Lektorálta: 
dr. Ravasz István 
alezredes, hadtörténész-muzeológus, Hadtörténeti Intézet és Múzeum
 
Dr. Korsós Zoltán:
Édesapám, Korsós József (1913–1998) hadinaplója, amelyben a második világháború végnapjait és az amerikai hadifogságban töltött 177 napot írja le, csak halála után került a kezembe. A családban katonai múltjáról, a megélt viszontagságokról szinte sohasem beszélt; a háború után teljesen új életet kellett kezdenie. Hű társa, Édesanyám szavaival élve: három fő jellemvonása az akaraterő, a kötelességtudat és a hűség volt. Akaratereje abban nyilvánult meg, hogy mindig a legmagasabb mércét állította maga elé, s azt minden erejével meg is próbálta elérni. Kötelességtudata azt írta elő a számára, hogy mind a katonaságnál, mind pedig a későbbiekben soha ne lázadjon a számára kiszabott feladatok ellen. Végül pedig hűsége hazájához, családjához és hitéhez törhetetlen volt. Úgy hiszem, hogy naplójának közreadásával mindazon katonatisztek felé törleszthetünk, akik itthon maradva a 20. század többször változó társadalmi rendszerében megpróbáltak túlélni és az élet valódi értékeit tovább adni.
 
Babucs Zoltán hadtörténész:
Korsós József a katonai reáliskolák elvégzését követően került a Ludovika Akadémiára, ahol 1935. augusztus 20-án avatták gyalogos hadnaggyá. A Magyar Királyi Honvédség tisztjeként részese volt az országgyarapításoknak, majd a Hadiakadémiát elvégezve, vezérkari századosként 1944 szeptemberétől a székesfehérvári 2. gyalog tábori póthadosztály szállásmestereként hazája védelmében harcolt a Székelyföldön, a Tiszánál és a Felvidéken. 1945. április 23-án esett amerikai hadifogságba a Bajorországban lévő grafenwöhri kiképzőtábor közelében, a Neunburg melletti erdőségben. A hírhedt bad kreuznachi, Romilly-sur-seine-i és Mailly-le-camp-i hadifogolytáborokat megjárva, 1945. október 25-én érkezett Kaposvárra, majd onnan került haza Baracskára. Ludovikás tiszthez méltóan, vezérkari alapossággal vezetett naplója az 1944. augusztus 26. és 1945. október 27. közötti eseményeket tárgyalja, amelyben a magyarországi védelmi harcokon, a visszavonuláson, majd a nyugati hadifogságban elszenvedett megpróbáltatásokon keresztül is átsüt a problémák megoldására való törekvés, a tiszti kötelességtudat, a bajtársiasság, a hazafias érzület és nemzetének szeretete.